Máma meglátogattuk Bejjáékat, vittünk fúrót, meg álmosságot, hoztunk nézni valót meg beszélgetés témát, valamint szemfestéket(köszi Bejja, mostmár szép lehetek), szép zöld:).

Ráébresztettek valamire: megint kezdem, hogy folyton csak a rossz meg depis dolgaimról írok, holott nem mindig vagyok ilyen, csak ez az ami többet foglalkoztat. Nem baj, így fejlődik az ember, tény és való, hogy mással is kéne foglalkozzam, mint az ügyes bajos dolgaimmal, egyszerűen csak örülni az életnek pl, meg azt megbecsülni ami már itt van nekem...

Tisztázzuk: szeretem a munkahelyem, szeretek ott dolgozni és megvagyok a főnökeimmel is. Van még mit tanulni, dolgozóként, főnökként és magánemberként is. Kicsi vagyok én még bizonyos dolgokhoz...
A lelki bajok nálam kicsit lassabban dolgozódnak fel, de sokat segít ha kiírom magamból, elnézést a sötét gondolatokért, utólag és előre is.
Emellett szerencsésnek mondhatom magam, hiszen van egy tündéri családom (minden maga nyűgével együtt is jobban jártam, mint sokan mások), vannak barátaim (az a kevés legalább olyan akivel tényleg el tudom foglalni magam és megértenek), és van egy drágám, akit asszem nem kell magyarázni.