... pedig már jöhetne a hétvége.

El is felejtettem megírni... megjött a Schäfer szállítmány lett egy gyönyörű sálam, bele vagyok szeretve. Beával majd jól összeöltözünk és az jó lesz :D. (Kép később...)

Kint már megint esik az eső, tiszta tavasz lett, nem csodálkoznék, ha lassan megint jönnének a virágok és egyebek. Érdekes, hogy ilyen meleg van, nem bírok rendesen felöltözni se... Amúgy most valahogy már nem zavar annyira az idő, igyekszem legalább félig jókedvűnek és használhatónak tünni itt a munkahelyen is, mert tegnap már többen megjegyezték, hogy rosszul nézek ki és ezt nem szeretem (noha tényleg nem voltam jól, főleg a fáradtság miatt).

Itt bent szerencsére csend és nyugalom van, nem hiába tudok megállás nélkül blogolgatni. Ma All Emlpoyee Meetingünk lesz, bármit is jelentsen ez. Kíváncsi vagyok tudnak-e még valami újat mondani. Majd beszámolok utána.

Mivel a közvetlen főnökségünk (értsd a Katrin) csak hétfőn jön most nyugalom van. Viszont ilyenkor a következő hét valahogy mindig sűrűbbre sikerül. Sebaj, ez a hét nyugalomban telt, panaszkodnak is az emberek, hogy nincs munka. Majd lesz még, remélem a németek majd adnak valami újat is egyszer, mert így hogy 12 új van, tehát 35 körül vannak mindig bejelentkezve, egyszerűen elvesznek a hívások. Nekem így is mindig van dolgom, a ticket routing az egy szép és elfoglaló dolog (én irányitom a csoporton belül a megoldandó jegyeket).

Ma reggel is találkoztam dárgával 5 percre, kiderült, hogy nem én vagyok bamba, tényleg megbeszéltük tegnap, hogy megyünk PGCC, csak én annyira félálomban voltam, hogy nem teljesen sikerült felfogni. Úgyan mondtam, hogy elég későn érek csak oda, de inkább megyek, legalább látom drágát és a többieket is.

Most így vissza olvasva elég unalmasnak tűnik az életem :D, pedig jó ez így. Anyu nem érti, hogy miért jó ez nekem, hiszen régen nem ilyen voltam. Mostanság már nem vágyok bulizásra, meg minden nap társaságra... egyszer egyszer persze, de az elég is. Így is alig látom drágámat, örülök, ha talizok vele otthon, munka után meg se neki se nekem nincs kedvem kimozdulni. A hétvégék meg úgyis mindig másképp alakulnak. Épp most megin LANos heteinket éljük (köszi Seky ...), ez is elmúlik, már nem is tudom mikor voltunk utoljára anyuéknál ebédelni (bár ők se nagyon értek rá az utóbbi időben). Talán jövőhéten.

Ma folytatjuk a világ körüli utunkat, ezúttal Hong Kong:

Mára is egy mondás: "Play your part in the comedy, but don't identify yourself with your role!"