... és rejtőzködik, mert menekül.

Öööö asszem ez a mese nem így van. Szóval, ma MSN beszélgetéseimet lefolytattam az elkövetkező fél évre asszem, ezt a mennyiséget kb. ennyi idő alatt szoktam előadni, amit most sikerült (abba nem megyek bele, hogy ez azért van mert ennyire érdektelen vagyok, vagy csak szimplán soha senki nem ér rá ... külön témát érdemelne, nem jönnék ki jól belőle, és mindenki azt mondaná, hogy hülyeség). Hol is tartottunk? Jah igen, hogy a perpill az életemben leledző két fő nőnemű barát/anyupótló/tanácsadó/segítséggel sikerült ma beszélgetnem.
A tanács úgy szólt, hogy higgyek magamba (magamnak?) és meséljek, mert bennem van. Nos a stílus baromi idegen tőlem, pláne írásban, de igyekszem majd felnőni az elődökhöz :P.

Már megint elszigeteltnek érzem magam (illetve még mindig néha) és nem tudom hogy lássak hozzá a barát látogatásnak. Legszívesebben minden nap mennék jönnék mesélnék, beszélnék mittomén, csak emberek legyenek körülöttem akiket szeretek. Természetesen sose jön össze, egyrészt mert nem tudok/szeretek/akarok tolakodni, így csak a "véletlen" találkozásokra építek, másrészt az életem egyetlen nyűgös és szeretett értelmével is szeretnék találkozni néha napján kettesben, amely időzóna bontás komoly korlátokat szab a magán igényeimnek. Nem mondom, hogy gond, csak másképp kellene csinálni és még nem teljesen sikerült kitalálni, hogy hogyan is.
Emellett meg kellett állapítsam, hogy minkét fentebb említett emberkével túl keveset beszélek olyan dolgokról ami nekem lenne fontos. Pedig a szükség megvan, igencsak bizonytalan tudok lenni néha/mindig/izé...

Noh de nem is önostorozunk meg önsajnálunk meg sajnáltatjuk önmagunkat meg gondolkodunk olyan dolgokon amin nem kéne és egyébként is.

Újabban nem nagyon írtam úgy a mindennapokról. Asszem azért mert úgy tünt nics mit, pedig ez nem igaz.
Munkahelyen Gáborral olyan döntéseket hoztunk meg ketten, amit eddig csak minimum még 2 ember (felsőbb vezető) bevonásával tehettünk meg, de mivel mindenki szabin van, így maradt a mostazonnal. Azt hiszem jól döntöttünk, remélem nem kapunk utólag enyebenyét és a csoport is elboldogult velünk, pedig néha már nagyon nyűgös voltam.
Emellett például vettem egy mesés karkötőt amit természetesen Bea talált és nagyon jóóóóó.
Öcsém sikeresen túl van alegnehezebb vizsgájának mindkét részén és 4-est kapott!!! Szóval gratula neki, már csak a szakmai gyakorlat és ő is kész a főiskolával. Hihetetlen, hogy mennyire elment az idő,és mennyire nem vettük annó a fáradtságot, hogy megismerjük egymást egy kicsit. Remélem, hogy egyszer eljutunk oda, hogy beszélgetni is tudunk egymással, nem csak beszélni egymással szemben.
Peza ki van merülve az éjszakázás miatt, nem nagyon tud aludni, aggódnom kéne? Eddig még azt mondja nem, de már látom a szemén, hogy nem sokáig bírja.

Látod Bejja ... mesének indul azt mégse :). Nem baj próbálkozunk... talán holnap ...